A szerelmesek házai első felvonásában Blanche épp szakítani készül vőlegényével, Harryvel, amiért ő nem hajlandó lemondani az elveiről a szerelem nevében. (Az más kérdés, hogy ezek az elvek a korrupciónak és a kizsákmányolásnak asszisztálnak.) Az elkényeztetett, jóléthez szokott Blanche a szakításra egy doboznyi "rekvizitummal" érkezik, benne minden tárgyi emlékkel, melyek a szerelmükre emlékezteti, köztük ez az óriási plüssmajom.

"Én mindent megteszek érted, Harry, szeretlek, de nem vagyok hajlandó nyomorogni. Tudod, Harry, aki igazán szeret, nem várja el tőlem, hogy lemondjak az alapvető szükségleteimről! De higgyétek el, én még le is mondanék! Pont ez a lényeg! Én még arra is képes lennék, Harryért, De ő nem. Pedig van ez az érzés, a szerelem, ami elvileg felülír mindent. De nála nem. Az emberek az igaziért, az igaz szerelemért képesek hazát, vallást, nyelvet cserélni. De ő nem. Harry még egy ilyen ici-pici, kellemes áldozatra se hajlandó!"