A színházban gyakran semmi sem az, ami látszik – így lehetséges az, hogy A vége című előadásunk legfontosabb szöveg nélküli szereplője, a „Leica” valójában egy FED2 márkájú fényképezőgép. Az előadásban Szabad András az apjától örökli a gépet, amiről gyakran mint a szeméről beszél, és amin keresztül az illékony pillanatot szüntelenül próbálja megfoghatóvá és állandóvá örökíteni. A valóságban előadásunk Szabad Andrásaihoz, Katona Péter Dánielhez, Porogi Ádámhoz és László Zsolthoz egy online aukciós oldalról került a fényképezőgép, aminek előző tulajdonosa nagy kedvencei között tartotta számon Bartis Attila regényét.

A vége 41 előadása során összesen több mint 1300 fiktív fotográfia készült a „Leicával”, amelyek egy része még egy fiktív manhattani kiállításon is szerepelt a Pál András alakította Broch galériájában, mielőtt végképp emlékké lett. A „Leicával” együtt mindezek az emlékek is keresik az új tulajdonost, akinél tovább élhetnek.